Ami állítólag nemesít

Ígértem, hogy írok a jelenlegi munkámról is.
Most megteszem. Meg én.

Novemberben, egy szerdai angol suli alkalmával egyik osztálytársnőm szólt, hogy a város egyik legfrekventáltabb bevásárlóutcájában takarítónőket keresnek. A kisfőnök magyar, így és így hívják, rongyoljak oda gyorsan, hátha. Óra után rögtön odamentem és sikerült is beszélnem vele. Telefonszámot cseréltünk, tisztáztuk, hogy mennyire vagyok rugalmas, ha hirtelen kell beugrani valaki helyett, mikor érek rá (mindig) és hogy ha hívnak, mennyi idő alatt érek be.
Szimpatikus voltam neki, de egy leendő kolléganőmet, aki szintén járt az angol suliba, azért kikérdezte rólam. Szegény mondott minden jót, pedig nem is ismert, emiatt mai napig hálás vagyok neki és azóta többször is bebizonyítottam, hogy jól tette, mert nem okoztam csalódást.
Egy discóban, két étterem konyhájában, az éttermekben takarítok és az egyikben mosogatok is.
Összesen heti 20-30 órában, szóval nem túl sok munka, viszont borzalmas időbeosztás.

Jelen pillanatban felragyogott valami fény az éjszakában, és talán nem kell örökre mások végtermékét és fagyott zsírt takarítanom, ha ügyes, kitartó és megbízható maradok továbbra is.
Nos, mindent megteszek ennek érdekében. És hogy nektek is legyen valami feladatotok, szorítsatok!